[Oldaltérkép]

Gyerökkori szavaim mög más anyanyelvi nyalánkságok avagy használhatatlan személyös följegyzésök a dél-alföldi "ö"-ző nyelvjárás 20. századi történetihün

[aggat] [ánye, ánnye] [bëngás, bengás] [Bodóné] [csömpe] [csűcsös] [dila] [egrecéroztat] [ficsfiríköl] [gudúc] [ikább] [ippeg] [kalán] [kaszvány] [kalamol] [kavillál] [kodul] [kötyögtet] [kúdul] [kúdusbíró] [kufircol] [kúpálkodik] [kuperta] [lecseficse] [lëdíbol] [líp] [nem látom kimondani] [palincs] [pamuk] [parhet] [pekulál] [pölyhösködik] [rézfaszú bagoly] [sënki] [szárma] [térgy] [tésis] [tíblábol] [trájk] [vegzál] [vérnyog]

Kiejtési kulcs: Ë, ë = zárt „e”, pl. „sënki”, "ëggy", "të". Röviden hangzó, kissé lazább ajaktartású "é" hang. Ē, ē = kétszörös hosszúságú „e” hang, pl. „ēmönt”. Általába' az „el-” összeolvadásával keletközik.

Szócikk

Kontextus

Kommentár

aggat

"Eriggy mán innen a lábam alul! Nem vöszöd észre, hogy aggatsz?"

Folyton föltart, akadályoz valakit valamibe', például a munkába'.

ánye, ánnye

"Ánnye, de meleg van!" "Ánnye mán, hát nem látom kimondani!"

Ejnye.

bëngás, bengás

beteg, betegös; "lë van bëngásodva"; "van valami bëngája, oszt' azér' nem gyütt el"

A családi nyelvhasználatba' akkor vót valaki "bëngás", ha enyhébb fokú betegséggel, például náthával vagy gyomorrontással küszködött. -- Ami a szó eredetit illeti: a cigány nyelvbe' (pl. a lovári nyelvjárásba') a "beng" szó jelentése "ördög". Meserészlet: "Chi shunes, tu dilo beng?" "Nem hallasz, te bolond ördög?" (A "dilo" szót is használtuk "dila" alakban.)

Bodóné

Közmondás: Mást beszél, mint Bodóné, mikor a bor árát kérik. "Në beszélj mást, mint...!"

Eltereli a szót a kellemetlen témárul.

csömpe

csömpecsőrű tyúk vagy csirke; csömpe pohár; „törött nádsíp, csömpe fejsze..." (Utóbbi forrása: Heves Megyei Hírlap); csömpeszájú

Nagyanyám csirkéi közt vót olyan, amelyiknek mintha nem lött vóna ép a csőre. Ez löhet fajtajelleg, vagy sérülés eredménye. Emlékszök, gyerökként rácsudálkoztam a szóra; különösen mögmaradt bennem, amikor véletlenül („rosszul irodalmiasítva") „csempecsőrűnek” ejtöttem, oszt' jól kinevettek a rokonok... Újabb adatközlőm a "csempeszájú" szóalakra emlékszik gyerökkorábul. Löhet, hogy ez csak az emléközet torzítása; mindönesetre a madaraknak a nyelvújítás előtt "szája" vót, nem "csőre" ("cső" + "orr"). - Szitokszóként: "Azt a csempeszájú anyádat, muszáj vót kikotyognia!"

csűcsös

Kb. "högyösen dudorodó". Az a kismama, akinek csűcsös hasa van, valószínűleg fiút fog szülni... A szó a Fölvidékön is ismert: "a tiszta, szép arc, a „csűcsös” has és a pöffedt jobb láb fiúgyermek jövetelét jelentette (Érsekújvár, Kisújfalu, Nagylót, Tardoskedd, Tótmegyer)." (Gudmon Ilona)

A "csúcsos" ritkábbik változata löhet, talán összefügghet a "csücsök" főnévvel.

dila

bolond, bolondos, ütődött; szeleburdi, viccelődő, dilis; "De dila vagy!"

A szó cigány eredetű. Meserészlet: "Chi shunes, tu dilo beng?" "Nem hallasz, te bolond ördög?" (A "beng" szót is használtuk "benga, bengás" alakban.)

egrecéroztat

"Në egrecéroztasd mán állandóan!"

Ugráltat valakit, parancsolgat valakinek, nyaggat valakit. Ha jól emlékszök, a Rumcájsz című cseh rajzfilm magyar változatába' is szerepölt.

ficsfiríköl

"Úgy fosott a sok szilvátul, csak úgy ficsfiríkölt a segge..."

Értelömszerűen hangutánzó szó.

gudúc

"Olyan kis gudúc kölykei vótak..."

A szó jelentése talán: kicsi, fejletlen, gömbölyded, mint ëgy fiatal állat, kutyakölyök. Anyai nagyanyámtul hallottam. - Szerepöl Kodolányi János "Holdvilág völgye" című művibe'.

ikább

inkább

Anyai nagyanyám szavajárása.

ippeg

éppen

Anyai nagyanyám szavajárása.

kalamol

"Në kalamolj mán itt az orrom előtt!"

Nyúlkál; oda nyúlkál, ahova nem kéne; hadonászik

kalán

kanál

Anyai nagyanyám szavajárása. Gyerökkoromba' több példáját is mögfigyeltem ennek a fajta mássalhangzócserének. Ugyanez a nyelvi jelenség hozta létre a mai magyar "comb" szót a régi magyar "bonc" szóbul.

kaszvány

"Húzd mán arrébb azt a kaszvány seggödet!"

Kicsi, vézna, sovány (fenék).

kavillál

intöget, hadonászik a karjával

Idegön eredetű szó löhet.

kodul

ki van kodulva (vmire): ki van éhözve valamire, önnivalóra vagy szexre "De jól esött! Nagyon ki vótam mán rá kodulva."

A szó tudomásom szerint nem függ össze a "kúdul", "koldul" igével.

kötyögtet

kedvit keresi (például duzzogó gyeröknek), kényözteti

"Hadd duzzogjon! Én nem fogom kötyögtetni!"

kúdul

koldul

Nevezetösen: "Olyan pofont kapsz, hogy arrúl kúdulsz…"

kúdusbíró

koldusbíró

Nevezetösen: "Van itt mindön, tán még a kúdusbíró faszábul is ëgy darab…"

kufircol

menekül, szökik, elfut

Pl. munka elől: “Hát të mög hova kufircolsz?”

kúpálkodik

„Mit kúpálkodsz az én fiókomba'?”

Olyan helyön keresgél, motoz, ahova nem lönne joga behatolni – valószínűleg a kirakodóvásáros, a "kufár" szóbul képzött „kufárkodik” ige korrumpált alakja.

kuperta

boríték

Valójába csak 2002-be' hallottam apámtul, de jellemző módon gyerökkori történet mesélése közbe' használta. -- Lásd lengyel „kuwertura”, német "die Kuvertüre", amelynek jelentése "(csokoládé)bevonat"; "(könyv)borítólap"; "(ágynemű)huzat". A magyarba' "kuverta" vagy "koperta" alakba' levélborítékot jelent. (Demeczky Jenő)

lecseficse

De lecseficse szád van!

Olyan embörrül (leginkább kisgyerökrül, lányrul vagy asszonyrul) mondják, aki sokat beszél, oszt' kikotyog valamit, amit nem kéne.

lëdíbol

Pl. virágokat lëtarolni, valami röndözött dógot röndetlenné tönni, durván fölborigatni, szobába röndetlenségöt csinálni.

Természetösen anyámtul tanultam.

líp

lép

Anyai nagyanyám kiejtése: „belelípök a papucsomba”. Vajon ez a dél-alföli "ö"-ző korábbi sajátossága vót, vagy más nyelvjárás hatása? Rám, gyerökként, idegönül, vagy inkább archaikusan hatott, pedig "ö"-ztem.

nem látom kimondani

"Ejnye mán, hát nem látom kimondani..."

"Itt van a nyelvem högyin, de csak nem jut eszömbe'." Anyai nagyanyám szavajárása vót. Máig élő, gyönyörű, árulkodó kifejezés: azt mutatja, hogy az ëgyszörű embör is (vagy csak a nyelv?) tudja: a gondolat képszerűen mögfordmálódik az embör agyába', azaz szinte láthatóvá válik, még mielőtt magára őtené a (kimondható, hallható) szavakat.

palincs

mérleghinta, libikóka

Máig furcsa azt mondanom, hogy "libikóka" vagy "mérleghinta". Neköm a "palincs" az "palincs". Nem néztem ugyan utána a szó eredetinek, de rokona lehet a "palánk" szó valamelyik szlávos, kicsinyítött formájának. (Ez a kép a házam előtti játszótérön álló palincsokrul készült, igaz, éccaka.)

pamuk

pamut

Anyai nagyanyám a háziiparnak dógozott: horgolt, kötött. Pamukot köllött neki gombolyítanom. Én tudatlan, ezt a szóalakot is az iskolázatlansága rovására írtam. Nemrég szömbesültem azzal a ténnyel, hogy a "pamut" szó törökül ma is "pamuk". - Lásd: szárma. - Azt mán csak idevetöm, hogy Hófehérke neve törökül "Pamuk Prenses", azaz "Pamuthercegnő". Gyönyörű...

parhet

sparhet, takaréktűzhely

Anyai nagyanyám szóhasználata. Lásd még: pekulál, trájk.

pekulál

spekulál

Anyai nagyanyám szóhasználata. Lásd még: parhet, trájk.

pölyhösködik

"Në pölyhösködj neköm, gyerököm, mer' szájon váglak!"

Hepciáskodik, fellengzősen viselködik (fölnőtt), szömtelenül visszapöntyög (gyerök).

rézfaszú bagoly

"elvitték a rézfaszú baglyok"

"- Nem kapok puszit? Miér'?" "- Nincsen. Elfogyott. Elvitték a rézfaszú baglyok."

sënki

senki

Különös, hogy még a családon belül is előfordultak tájnyelvi különbségök. Öcsém röndszörösen csúfolt amiatt, hogy a "sënki" szóalakot használom a röndös "sönki" alak helyött.

szárma

töltöttkáposzta

Rémlik, hogy a tőtöttkáposztát az egész hódoltsági területön szármaként ismerik. Annyi biztos, hogy horvát, török, grúz, örmény receptkönyvekbe' mindönfelé előfordul a szárma -- igaz, alkalmasint nem káposztalevélbe, hanem szőlőlevélbe csomagolt húsos vagy hús nélküli tőtelékrül van szó, disznó helyütt birkábul, paprikával vagy anélkül, tejföl helyött joghurttal... Igazi gasztronómiai vándorszó.

térgy

térd - Anyu, ez sótlan! - Sótlan az ángyod térgye kalácsa!

A "térd" szó módosult alakja, rendszerint "térgyem", "térgyed", "térgye" alakban, illetve a "térgyel" (térdel) ige alakjában.

tésis

„Tésis csak láb alatt vagy, gyerököm!”

Eredetileg a "të is" hangsúlyozó kettőzése, így voltaképp "tëis is" vóna a helyös írásmód. (Képzési logikájába' hasonlít az "asztat" tárgyragkettőző alakhoz: "azt" + kötőhang + tárgyrag.) Emlékeim alapján Ëggyetlen embörhün tudom kötni: apai nagynéném anyósáhun.

tíblábol

„Mit tíblábolsz mindég itten?”

téblábol, láb alatt van, útba' van

trájk

sztrájk

Anyai nagyanyám szóhasználata. "Trájkónak a vasutasok." Lásd még: parhet, pekulál.

vegzál

Në vegzáld mán állandóan!"

zaklat, nyaggat

vérnyog

"Në vérnyogtasd mán az öcsédet!"

Nyavíkol, vonyít; hangutánzó szó.

[Nyitólap] [Home] (C) Török Attila