|
Pinker könyve igen érdekes olvasmány mindazok számára, akik valaha is elméláztak
az emberi nyelv működésének apróbb csodáin.
Azon túl, hogy a nyelv mibenlétéről és eredetéről, valamint a nyelvet körülzsongó
tudományos elméletek sokaságáról egészen közérthetően, számtalan izgalmas példa említésével
értekezik, megtudhatjuk belőle azt is, mit jelent az a nyelvtanilag helyes angol mondat,
hogy „Bulldogs bulldogs bulldogs fight fight fight."
A szerző leszámol számos olyan, nyelvérzékeny körökben terjedő mítosszal, mint
az eszkimó nyelv szinonimagazdagsága a „hó" jelentés kifejezésére, hogy csak
egyet említsünk.
A kötet magyar nyelvű megjelenése felettébb örvendetes.
A fordítás azonban sajnálatos módon csapnivaló. Az eredeti mű legvonzóbb
tulajdonsága az, hogy a tudományos tények és vélekedések (errefelé túlságosan is ismerős)
száraz elősorolása helyett ténylegesen gondolkodtatja az olvasót.
Ebbéli törekvése azonban a magyar kiadás esetében látványos mellékvágányra fut:
az olvasó a gyenge lábakon álló fordításnak, az el nem végzett szakmai és
nyelvi lektorálásnak, valamint a teljességgel nélkülözött szöveggondozásnak
köszönhetően helyenként azért küzd, hogy egyáltalán megértse a gondolatmenetet.
De hadd pontosítsak: a fordítás nem alapvetően csapnivaló, csak számtalan sebből vérzik.
Bócz ugyanis egészen jól fordít, ahol érti az eredetit. Csakhogy ez kevés.
Bizonyos tipikus szerkezetekkel látványosan nem tud megbírkózni.
A [286] „the tree near the ledge by the lake in the park in the city
in the east of the state" jellegű szerkezetek fordítását már gimnazistaként
is illik „jobbról balra" kezdeni, ha nem akarunk többszörös alárendelésekbe
bonyolódni. Bócz így fog hozzá: „a sziklafalhoz közeli fa a tónál a parkban stb.,..."
majd szervetlenül egymás mögé dobálja a többi helyhatározót, mintha nem is egymásra
vonatkoznának. Különösen kínos, hogy ez a baki még csak nem is a törzsszövegben szerepel,
hanem az angol nyelvi építkezést bemutató példamondat magyarázatában.
Aki nem tud angolul, aligha értheti pontosan, miről is van szó.
Ami nem kevesebbet jelent, mint hogy a fordítás -- bármilyen nemes vállalkozás is volt --
nem érte el célját.
Nagy fába vágja a fejszéjét, aki tudományos szöveg fordításába fog szókincs nélkül.
A fordító azt a szót, hogy [228] „marble", csak „márvány" értelemben ismeri,
és még csak nem is zavarja, hogy a példamondatbeli fekete lyuk akkorára roskad össze,
mint „egy darab márvány". -- Ha a szó nem jelentene kifejezetten üveggolyót (szótár!),
az ember magyarul akkor is valamivel jobb képet keresne, mondjuk: kavics, öklömnyi göb,
ilyenek…
Az olyan apró, de igen zavaró hibák tömkelege, mint például az [263] „előnybe részesít"
vagy a [267] „megjegezte" („megjegyezte" helyett) arra utal, hogy
a legutolsó ellenőrzési fázis a szövegszerkesztő helyesírás-ellenőrzőjének gépies
átfuttatása lehetett, ha erre egyáltalán sor került; eleven olvasószerkesztő nem hagyta
keze nyomát a szövegen. Erre utal többek között az is, hogy a „süket" szó egyetemleges
„siket"-re cserélésének (óh, political correctness, óh, áldott „global replace")
alkalmasint a [35] „jelelésüket" szó is áldozatául esett, amelyből így
„jelelésiket" lett…
Amúgy, ismerjük el, szegény fordító meglakolt: nem kímélte a nyomda ördöge.
A köszönetnyilvánítás passzusában [11] még a „fordító" szóba is kínos hiba csúszott:
az „r" helyett a szóban annak egyik ábécé-szomszédja szerepel -- és nem a „q".
A kötetet mindazáltal így is érdemes átolvasni… És hátha a nagy sikernek köszönhetően
egyszer majd megjelenik a második, lényegesen javított (gyakorlatilag újrafordított) kiadás is.
Vagy marad az amazon.com...
A kiadó becsületére legyen mondva, hogy weboldalán legalább ideiglenesen közzétette Fábri Péter
tizennyolc oldalas olvasói levelét, amely alaposságát tekintve hibajegyzéknek is elmegy.
Fábri egy gondolat erejéig kitér arra is, hogy az eredetiben nem szereplő, csak a hazai
fordításban megtalálható magyar nyelvű példák kiválasztása -- mondjuk így: a magyar nyelvre
való adaptáció -- során a fordító és (vélhetően) munkatársai milyen vitatható döntéseket hoztak.
A kiadói weboldal a kötet sajtóvisszhangjából is idéz. Különös, hogy például Gervain Juditnak
(Magyar Tudomány), aki ismertetőjében kiemeli, hogy „…A nyelvi ösztön magyar kiadása
nem egyszerű fordítás, sokkal inkább átültetés, alkalmazás…", a fordítás (a szöveg) elsődleges,
elemi minősége nem tűnik fel; ugyanígy Marx József (Élet és Irodalom) szerint
„…a mű fordítása -- Bócz András gördülékeny munkája -- több mint fordítás."
Ami akár igaz is lehetne… Ha sor került volna a régimódi, lelkiismeretes lektori munkára
és szöveggondozásra a nyomdába küldés előtt.
A műből egyébként kedvcsináló részletek olvashatóak az alábbi címen:
http://www.iif.hu/~visontay/ponticulus/typotex/nyelvioszton.html.
(C) Török Attila - 2003
|
|
További recenziók:
Paradicsomleves hosszú
"ű" betűkkel (A konyhafőnök
vallomásai. Mi zajlik
a kulisszák mögött?)
Szótárazás szúrós szemmel
(Magyar-angol-magyar jogi
szakszótár, KJK-Kerszöv,
Budapest, 2003)
Vissza
(C) Török Attila
|
