|
ORLANDO DI LASSO
(1532-1594)
MATONA, MIA CARA
Trága, szerelmes Tonna,
Halt mek a sóhajom!
Hoty neket ablak alat
Énekelem talom.
Don, don, don,
Diri-diri, don-don, don-don.
Énekem most teneket
Csöntesen tútolom;
Csak képed fan előttem,
S jó bor, mek sült kapon.
Don, don, don,
Diri-diri, don-don, don-don.
Hotyha metyek fataszat,
Én teneket majd fok
Mit meinen guten sólyom
Eine köfér szalont.
Don, don, don,
Diri-diri, don-don, don-don.
Nem tutok én szép szókat,
Petrarcha sem fatyok;
Nem tutok azt se, hol foly'
Az Helikon patok.
Don, don, don,
Diri-diri, don-don, don-don.
Hoty te ne-bántsál engem,
Ennyi, amit fátyok -
S mint ety erős kos, döflek
Majt, ha feled hálok...
Don, don, don,
Diri-diri, don-don, don-don!
* * *
Fordította: Török Attila
Translated by Attila Török
|
Vissza /
Back
Az olasz eredeti
W. D. Snodgrass angol műfordítása
Török Attila magyar műfordítása
Szabó Miklós énekelhető magyar fordítása
MP3 a
Fandante Kamarakórus előadásában
(Letöltés)
Attila Torok
Orlando di Lasso (1532-1594)
A Zsoldosszerenád az itáliai reneszánsz kórusirodalmának egyik
legismertebb és egyben legfélreismertebb műve.
A Matona... szatíra, amelyben a madrigálszerző az olaszul
igen gyengén beszélő és nem túl kifinomult modorú németalföldi zsoldost
figurázza ki.
|
Orlando di Lasso
(1532-1594)
|
Ez rögtön megmagyarázza, hogy miért áll már az első sorban
a matona szóalak a közismert olasz madonna
szó helyett.
A teuton széptevő a szokásos fallala helyett a jóval nehézkesebb,
ügyetlenebb, esetlen húrpengetést idéző don-don-don...-nal zárja
a versszakokat.
A szöveg szatíra-voltát azonban leginkább az utolsó versszak, a csattanó versszaka
tanúsítja. Az eredeti szóhasználat itt nem hagy semmi kételyt:
a Mi ficcar tutta notte sor ficcar igéje
bizony a németül nem beszélők körében is jól ismert ficken
szó olaszos főnévi igenévi végződéssel ellátott változata...
Csupán az újabb korok álszemérmes tiszteletlensége miatt terjedt el az alábbi
- a zeneműkiadói cenzorok által szó szerint kiherélt - szövegváltozat:
|
"Se ti mi foller bene
Mi non esser poltron,
Mi baciar tutta notte
Ballar come monton."
|
Így lett az aligha finomkodó ficcar-ból szalonképes bacciar
("csókolni"), a nyersen szókimondó, "meglökni" jelentésű urtar-ból
pedig ballar, azaz: "táncolni"...
Mindezt pedig tovább finomítja Szabó Miklós kétségtelenül énekelhető,
de az eredeti szellemét teljességgel figyelmen kívül hagyó, üres manírba
fulladó fordítása: "Mert holnap reggel újra te vársz,
azt jól tudom..." (A teljes változatot lásd itt.)
Ah, remények, Lillák: hová lett belőletek az élet?...
* * *
S ha már Csokonainál tartunk, nos... ő is tartogat a félrevezetett
kötelezőirodalom-olvasónak vaskos meglepetéseket - csak tudni kell,
hol üsse fel az ember a kötetet. Kezdetnek próbálkozzunk talán
A pendelbergai vár formája s megvétele című opusszal.
* * *
|
