|
ORLANDO DI LASSO
(1532-1594)
MATONA, MIA CARA
Luffly beluffed laty,
I make to you this song
At night your wintow unter
Like trusty friend and strong.
Dong, dong, dong,
Deary-deary, dong-dong,
dong-dong.
I pray you that you hear me
To croon for you so fine
And care for you so tearly
Like capons and Greek wine.
Dong, dong, dong,
Deary-deary, dong-dong,
dong-dong.
Whenever to the hunting
I ride with my good hawk,
I bring you, fat as kidneys,
A tasty, big woodcock.
Dong, dong, dong,
Deary-deary, dong-dong,
dong-dong.
I know not many clever
Fine-sounding reasonings;
Petrarch I don't know never
Or Helicon's pure springs.
Dong, dong, dong,
Deary-deary, dong-dong,
dong-dong.
I make you one sweet fellow
If you not take me wrong;
Stout like a ram would bellow
I'll hump you all night long.
Dong, dong, dong,
Deary-deary, dong-dong,
dong-dong.
* * *
Translated by W. D. Snodgrass
Angolra fordította: W. D. Snodgrass
|
Vissza /
Back
Az olasz eredeti
W. D. Snodgrass angol műfordítása
Török Attila magyar műfordítása
Szabó Miklós énekelhető magyar fordítása
MP3 a
Fandante Kamarakórus előadásában
(Letöltés)
Attila Torok
Orlando di Lasso (1532-1594)
A Zsoldosszerenád az itáliai reneszánsz kórusirodalmának egyik
legismertebb és egyben legfélreismertebb műve.
A Matona... szatíra, amelyben a madrigálszerző az olaszul
igen gyengén beszélő és nem túl kifinomult modorú németalföldi zsoldost
figurázza ki.
|
Orlando di Lasso
(1532-1594)
|
Ez rögtön megmagyarázza, hogy miért áll már az első sorban
a matona szóalak a közismert olasz madonna
szó helyett.
A teuton széptevő a szokásos fallala helyett a jóval nehézkesebb,
ügyetlenebb, esetlen húrpengetést idéző don-don-don...-nal zárja
a versszakokat.
A szöveg szatíra-voltát azonban leginkább az utolsó versszak, a csattanó versszaka
tanúsítja. Az eredeti szóhasználat itt nem hagy semmi kételyt:
a Mi ficcar tutta notte sor ficcar igéje
bizony a németül nem beszélők körében is jól ismert ficken
szó olaszos főnévi igenévi végződéssel ellátott változata...
Csupán az újabb korok álszemérmes tiszteletlensége miatt terjedt el az alábbi
- a zeneműkiadói cenzorok által szó szerint kiherélt - szövegváltozat:
|
"Se ti mi foller bene
Mi non esser poltron,
Mi baciar tutta notte
Ballar come monton."
|
Így lett az aligha finomkodó ficcar-ból szalonképes bacciar
("csókolni"), a nyersen szókimondó, "meglökni" jelentésű urtar-ból
pedig ballar, azaz: "táncolni"...
Mindezt pedig tovább finomítja Szabó Miklós kétségtelenül énekelhető,
de az eredeti szellemét teljességgel figyelmen kívül hagyó, üres manírba
fulladó fordítása: "Mert holnap reggel újra te vársz,
azt jól tudom..." (A teljes változatot lásd itt.)
Ah, remények, Lillák: hová lett belőletek az élet?...
* * *
S ha már Csokonainál tartunk, nos... ő is tartogat a félrevezetett
kötelezőirodalom-olvasónak vaskos meglepetéseket - csak tudni kell,
hol üsse fel az ember a kötetet. Kezdetnek próbálkozzunk talán
A pendelbergai vár formája s megvétele című opusszal.
* * *
|
