|
KAREN KOVACIK
RAJZOLNI TANULOK
Leonardo! lassan megtanulok
arányokban látni: a testet
negyedekben, nyolcadokban az
arcot – az egek alatt mind
mértaniak vagyunk. Holnap
megszólalok kínaiul, s a lomha
reggelt két beföttesüveg
bámulásával töltöm, míg arcomat
prizmának nem érzem. Ezentúl
pontosabb leszek: az ég, a víz,
a gyűlölt madarak szárnya többé
nem kék, hanem oleanderzöld,
palaszürke, mátyásmadár-színű;
a bogyók nem pirosak, de rőtek,
s a falak sem csak úgy, hanem
tojáshéj- vagy elefántcsont-fehérek.
A meleg színek előre törnek, a hidegek
megmaradnak hűvös mélységeikben.
Ezért látszik oly távolinak az ég,
mondja tanárom, Pavel. Az ő nyelvén
egy az ég s a menny. Nem úgy itt,
e rozsdavörös tájon, hol narancsszín
az ég, égővörösek a folyók, s
a művészetek utca-istene taxikról,
kólásüvegekről vigyorog.
Nem minden út vezet Kínába,
Firenzébe. Ujjam puhán matat
az iránytű bonyolult mintázatán.
Sosem lesz belőlem nagy, régi
mester, de csészém megül
a csészealjon, s papírlapomról a béka
bármely pillanatban leugorhat.
* * *
Fordította Török Attila
Translated by Attila Torok
|
Vissza /
Back
Angolul /
In English
Előző /
Previous
Attila Torok
|
