Klasszikus japán haiku

Immár több évszazada, hogy Európa felfedezte a Kelet kincseit -
s ez éppúgy elmondható Kína porcelánjáról és selyméről, mint
Japán klasszikus irodalmáról, azon belül is a haikuról.

Ezek a fordítások angolból készültek (Lucien Stryk és Takashi Itemoto: The Penguin Book of Zen Poetry; Geoffrey Bownas és Anthony Thwaite: The Penguin Book of Japanese Verse). Vajon mekkorát kockáztat a fordító, aki nem ismeri a japán nyelvet, s arra adja a fejét, hogy ilyen kerülőúttal fordítson?

Nos - a haiku a maga villanásszerű képiségével, időtlen egyszerűségével képes volt arra, amire kevés más eredendően egy nyelvhez, egy kultúrához kötött műfaj: megteremtette saját "irodalmi klónjait" szinte minden modern nyelv irodalmában.

A magyar irodalmi hagyomány - sok más kis nemzetéhez hasonlóan - különösen befogadó természetű, s ha mindenképpen apológiával tartoznék, azt mondanám: ezeket a verseket a klasszikus Japán irodalommal és kultúrával kapcsolatos élményeim ihlették, megformálásukhoz pedig a klasszikus japán szerzők műveinek angol (mű)fordításai szolgáltattak tartalmi vázat.

"Mért ragaszkodjunk / a dolgokhoz? Nézd, / béka lebeg a vízben."

Jamagucsi Szodó (1641-1716) / Yamaguchi Sodo (1641-1716)

Macuó Basó (1644-1694) / Matsuo Basho (1644-1694)

Hattori Ranszecu (1654-1707) / Hattori Ransetsu (1654-1707)
Naito Dzsószó (1662-1718) / Naito Joso (1662-1718)

Josza Buszon (1716-1784) / Yosa Buson (1716-1784)

Kobajasi Issza (1763-1827) / Kobayashi Issa (1763-1827)
Maszaoka Siki (1867-1902) / Masaoka Shiki (1867-1902)