Macuó Basó (1644-1694)
Macuó Basó békás haikuja talán a világ legismertebb japán verse.
Pontosan felvillantja azt az ellenpontos feszültséget, amelyre a klasszikus
japán haiku épül: mozdulat és mozdulatlanság, csend és csendülés, árny
és fény talál egymásra tizenhét szótagban, hidat teremtve olykor
a legjelentéktelenebb létező s a befogadhatatlan teljesség között.
A fordítások angolból készültek. Az angol változatok forrása Lucien Stryk
és Takashi Itemoto: The Penguin Book of Zen Poetry című válogatáskötete
([1] és [2]),
illetve Geoffrey Bownas és Anthony Thwaite
válogatása, amely The Penguin Book of Japanese Verse címmel
jelent meg ([3]-[9]).
[1]
[2]
[3]
[4]
[5]
[6]
[7]
[8]
[9]
[10]
[11]
[12]
Jamagucsi Szodó (1641-1716) /
Yamaguchi Sodo (1641-1716)
Hattori Ranszecu (1654-1707) /
Hattori Ransetsu (1654-1707)
Naito Dzsószó (1662-1718) /
Naito Joso (1662-1718)
Josza Buszon (1716-1784) /
Yosa Buson (1716-1784)
Kobajasi Issza (1763-1827) /
Kobayashi Issa (1763-1827)
Maszaoka Siki (1867-1902) /
Masaoka Shiki (1867-1902)
|
